Az önindító, más néven motor, az akkumulátor elektromos energiáját mechanikai energiává alakítja, és a motor lendkerekét forgatni hajtja, hogy a motor elinduljon. Mint mindannyian tudjuk, a motor indításához külső erő támogatása szükséges, és ezt a szerepet az autóindító tölti be. Általánosságban elmondható, hogy az indító három részből áll a teljes indítási folyamat megvalósításához. Az egyenáramú sorozatú motor bevezeti az akkumulátor áramát, és az önindító hajtóművét mechanikus mozgásra készteti; A hajtóművet a sebességváltó mechanizmusa a lendkerék fogaskerekébe illeszti, és a motor beindulása után automatikusan kikapcsolható; Az indítóáramkört elektromágneses kapcsoló vezérli. Közülük a motor az önindító fő alkatrésze, működési elve pedig az Ampere-törvényen alapuló energiaátalakítási folyamat, aminek a középiskolai fizikában vagyunk kitéve, vagyis az erő hatása a villamosított vezetőre. a mágneses térben. A motor a szükséges armatúrából, kommutátorból, mágneses pólusból, keféből, csapágyból és héjból áll. Mielőtt a motor saját erejével járna, külső erővel kell forognia. Külső erő hatására a motor statikus állapotból önműködőbe való átmenetét motorindításnak nevezzük. A motornak három általános indítási módja van: kézi indítás, segédbenzinmotor-indítás és elektromos indítás. A kézi indítás a kötélhúzást vagy a kézrázást alkalmazza, ami egyszerű, de kényelmetlen, és nagy munkaintenzitású. Csak néhány kis teljesítményű motorhoz alkalmas, és csak tartalékként van fenntartva néhány autóban; A benzinmotor segédmotor-indítását főként nagy teljesítményű dízelmotorokban használják; Az elektromos indítási mód könnyen kezelhető, gyorsan indítható, többszöri indítás lehetőségével, távvezérléssel, így széles körben alkalmazzák a modern autókban.